Ahogy ígértem, kifejtem a véleményem arról, hogy miért éri meg értékelő központra költeni a cégeknek.

Kezdjük az elején, és vegyük sorra (ha nem is számszerűsítve) a költség oldalt:

• 2-4 megfigyelő kolléga fél-egy nap kieső munkaideje.
• Sokkal több előkészületet igényel, mint például egy interjú: munkakörhöz illeszkedő egyedi feladatsor (ideális esetben egyedi feladatokkal) összeállítása szükséges. Alapos kidolgozás esetén ez akár 3-5 nap háttérmunka is lehet.
• Az AC nap után eredmények összesítése és kiértékelése, az írásos jellemzés megírása (ennek hosszától függően akár 3-4 nap is lehet).
• Számos esetben vonnak be a munkába tanácsadókat a cégek, az ő óradíjuk sem elhanyagolható.
• Az egész napos alkalmak esetén szokás minimum szendvicsebédet biztosítani a jelölteknek.
• Megfelelő terem hiányában külső helyszínen rendezik meg az Értékelő Központokat (terembérleti díj).

Folytathatnám a felsorolást még a kisebb volumenű költségekkel, de ebből a listából is kitűnik, hogy magas anyagi ráfordítást követel egy AC megtartása. Akkor mégis miért éri meg, s válik egyre elterjedtebbé ez a módszer?

• Átfogóbb, komplexebb képet kapunk a jelöltekről.
• Megbízhatóbb adatokat nyerünk minden más módszerhez képest.
• A pályázók munkafeladatok közbeni viselkedése, és nem az elmondása, beszámolója alapján tudunk dönteni (kevésbé manipulálható az eredmény).

Bár ezek az előnyök nagyon meggyőzőek, de nem garantálják, hogy minden esetben jó döntést hozunk, és a tökéletes embert választjuk ki az adott pozícióra. Megfelelő előkészítéssel azonban maximalizálni tudjuk a beválást, minek következtében: 

• Egyértelműen ki tudjuk szűrni az alkalmas személyeket.
• A módszer eredményeinek köszönhetően rálátást kapunk az egyén fejlesztendő területeire, és a lehetséges veszélyforrásokra.
• Személyre szabott beillesztési programot tudunk összeállítani.
• Jelentősen le tudjuk rövidíteni a betanítási/betanulási időt.
•  Maximalizálni tudjuk a teljesítményt.
•  Nem kell tartanunk attól, hogy a próbaidő végén meg kell válnunk az új munkatárstól.

Ha mérlegre tesszük a költség- megtakarítás oldalakat, akkor gyors fejszámolás után kiderül, hogy nagyságrendekkel többet keres a munkáltató egy sikeres kiválasztással (aminek legjobb módszere az AC), mintha költ egy próbaidő alatt kilépő dolgozóra, még rosszabb esetben hosszú távon tartja meg munkavállalóját úgy, hogy az nem képes teljesíteni a reális célkitűzéseket.